Volt egyszer egy lany aki nekem nem igazan volt szimpatikus de ez hamar megvaltozott.
Ez az egesz ugy kezdodott hogy en es az a lany nem birtuk egymas tarsasagat.De egy napon mikor mindketten maganyosan setaltunk az iskola udvaran a lany oda jott es elkezdet beszelni hozzam.En nem figyeltem ra eleinte atneztem rajta.De o nem adta fel es amikor en is elkezdtem vele beszelgetni rajottem hogy egy erdekes szemelyiseg.Kis ido mulva elkezdtunk baratkozni par heten belul rajottunk h ez egy igaz baratsag kezdete.
Teltek-multak a hetek,honapok es a lany kert tolem egy oriasi sziveseget.Mikor meghallottam hujenek neztem:)) de rajottem hogy segitenem kell neki mert o csak a sajat hibajan tanulhat bar elejinte le akartam beszelni de megse tettem.Megtettem amire kert eleg erdekes dolog volt de vegul tetszett a dolog szorakoztunk rajta pedig neki ez sokat jellentett.En mindig azt hittem hogy ha ennek az egesznek vege lesz engem fog hibasztatni de nem igy lett.Habar vege lett de o csak magat hibasztatta. Nehezen de megprobalta elfelejteni az egeszet,de sokan meg esejt sem adtak neki hogy felejthessen.O szomoru volt de a baratai kozeleben minig azt mutatta h vidam es boldog h ne kerdezzenek. De en mikor a szemebe neztem tudtam h valami nincs rendben:( ... A szemeben lattam hogy mit erez o igazan....
Ma mar o a legjobb bartnom...es mar neha banom h valamikor ugy utaltam:(